hipofizis.hu hipofizis.hu


  Az orvosi szaktudással nem rendelkezőket
  kérjük a Hipofizis.hu honlapot olvassák!


     Az Idegsebészet
     Prof. Dr. Czirják Sándor idegsebész

     Országos Idegsebészeti Tudományos
     Intézet, OITI - Amerikai úti idegsebészet

     HIPOFÍZIS HÍREK
     

     

  A HYPOPHYSIS DAGANATOK KEZELÉSE:


  I. Alapvető megfontolások - kezdőlap

  I/1. Érvényességi területek - kezdőlap

  I/2. A sella régiójának daganatai

  Bázis carcinoma, carcinoma metastasis

  Sella környéki neurinómák

  Craniopharyngeoma

  Rathke-tasak cysta

  Lipoma

  Germinoma

  Hypothalamus glioma

  Optochiasmalis glioma - spongioblastoma

  II/1. Hypophysis daganatok

  Definició

  Pathogenesis

  Genetikai hátter

  Incidencia

  Életkori és nemi megoszlás

  II/2. Hypophysis daganatok
             diagnózisa és osztályozása

  Anamnesis, fizikális vizsgálat

  - Acromegália

  - Prolaktinóma

  - Cushing-kór

  Laborvizsgálatok, differenciál diagnózis

  - Acromegália

  - Cushing kór

  - Gonadotrop hypophysis daganat

  - TSH termelő hypophysis daganat

  A reziduális hypophysis vizsgálata

  Intraoperatív hormon mérés

  II/3. Képalkotó vizsgálatok


  II/4. Diagnosztikai algoritmusok


  III. A hypophyis adenómák therápiája


  III/1. Gyógyszeres kezelés

  Dopamin-agonista, Szomatosztatin-analóg,
  GH-receptor-antagonista kezelés

  III/2. Sebészeti kezelés

  A megfelelő egészségügyi ellátás szintjei

  Sebészi kezelés

  Műtéti indikáció

  Műtéti előkészítés

  Műtéti érzéstelenítés

  HYPOPHYSIS MŰTÉT

  - Kraniotomia - történeti háttér

  - Kraniotomia - műtéti technika

  - Transphenoidalis feltárások

  Endoszkópos technika

  *** Feltárási módok összehasonlítása

  III/3. Sugártherápia,
               sugársebészeti módszerek

  III/4. A hypophysis sebészet
               fejlesztésének irányai

  IV. A kezelés eredményességének mutatói

  Szemészeti eredmények

  Műtéti morbiditás

  Műtéti mortalitás

  Cushing-kór sebészeti kezelés eredményei

  Akromegális sebészeti kezelés eredményei

  Prolaktinóma sebészet kezelés eredményei

  IV/2. A hypophysis carcinóma

  IV/3. A hypophysis adenóma prognó-
              zisának megítélése pathológiairiumi
              módszerekkel

  V. Hypophysis adenómás beteg gondozása

  VI. Melléklet: Társszakmák, irodalom




  Ajánlott weblapok:

     Agydaganat.info
     MTA.hu
     Hipofizis.hu

     Pituitary.org
     Pituitary Society
     Pituitary Foundation
     Endocrine Test Categories - Pituitary.org




Tisztelt Olvasó! Ezen az oldalon az agyalapi mirigy azaz a hypophysis (hipofízis) működéséről szóló egyik legátfogóbb orvosi tanulmány található. Közzétételével az orvosok munkájának segítése a célunk. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy laikusok számára a szövegkörnyezetből kiragadott egy-két mondat, illetve több orvosi szakkifejezés félreérthető lehet. Ha Ön agyalapi mirigy betegségben szenvedőként vagy orvosi tudással nem rendelkező hozzátartozóként olvassa ezt az oldalt ne vonjon le következtetéseket, mert azok tévesek vagy csak részben igazak lehetnek. Az esetleg felmerülő kérdéseiket, kétségeiket a kezelést végző endokrinológus vagy idegsebész szakorvossal kell tisztázni!

LAIKUSOK TÁJÉKOZÓDÁSÁRA A HIPOFIZIS.HU OLDALT AJÁNLJUK.

A tanulmány szerzője Dr. Czirják Sándor, MTA doktora az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet idegsebész főorvosa. Szerzői jogok fenntartva.

III/1. GYÓGYSZERES KEZELÉS

Dopamin-agonista kezelés:

A dopamin-receptor-agonisták képesek csökkenteni a GH-elválasztást, különösen, ha az adenoma GH -t és PRL-t egyaránt termel. A mellékhatások elkerülése vagy csökkentése érdekében valamennyi dopaminagonistát a kezelés kezdetén kis dózisban (negyed vagy fél tabletta) esti lefekvéskor kevés étellel kell bevenni, majd a dózist fokozatosan növelni lehet és a bevétel időpontja is fokozatosan változtatható. Az alkalmazott gyógyszerek a Bromocriptin (szokásos dózisa: 7,5-20 mg/nap), Quinagolid ( szokásos dózis 150- 300 mg/nap), Cabergolin (szokásos dózis: 1- 3 mg/hét). Acromegalia kezelésére az utóbbit tartják a leghatékonyabbnak és relatíve ez rendelkezik a legkevesebb mellékhatással.

Szomatosztatin- (SS-) analóg kezelés:

Gyógyszerek közül az Octreotid (OCT), (szokásos dózis 8 óránként sc. 50- 5 00 mg), a hosszú hatású Octreotid (OCT LAR) (szokásos dózis 10-30 mg im./4 hét), Lanreotid SR (slow release, szokásos dózis 30 mg hetenként, 10 naponként, eredménytől függően 2 hetenként), Lanreotid Autogel (szokásos adagja 60-90- vagy 120 mg subcutan, havonta egy alkalommal).

A hosszú hatású, lasssú felszívódású és az Autogel előnye az OCT sc.-hoz viszonyítva a ritkább adagolás, kényelme és a beteg compliance-nek javulása (2). Az SS-analógok - ismeretlen hatásmechanizmus révén - az acromegaliás betegek fejfájását az esetek 95 %-ban gyorsan csökkentik.

Freda és mtsai (25) által összeállított metaanalizis adatai szerint mind a LAR mind az SR készítményekkel a hormonszint normalizálásán kívül a daganat zsugorodása is elérhető. Azonban a somatostatin-agonista octreotid nemcsak a GH szekrécióját gátolja, hanem az inzulin, a glükagon és más gastrointestinalis hormonok termelését is, illetve epekövesség alakulhat ki. Mivel benne a fehérjéhez kovalens kötéssel PEG (polietilénglikol) molekula kapcsolódik, biológiai felezési ideje hosszú és az antitestképzés valószínűsége csekély.

A szomatosztatin analógokkal történő kezelés azon esetekben javasolt, amikor a sebészi kezelés nem tudta megállítani a hormon túlprodukciót vagy a beteget rossz általános állapota miatt nem lehet megoperálni. Gyakran indikálják műtét vagy sugártherápia előkezeléseként. A várt hatás elmaradása esetén mérlegelhető a kezelés dopamin-agonistákkal történő kiegészítése.

Az SS-kezelés mellékhatásai ritkák, megjelenhetnek hasmenés, puffadás, hasi diszkomfort, steatorrhoea, hányinger, hajhullás, hányás, lokális fájdalom formájában. Igen ritkán bradycardia, B12-vitamin-hiány, átmenetileg inzulinszekréció-gátlás tünetei észlelhetők. A mellékhatások az esetek döntő hányadában átmenetiek, tartós terápia során azonban az esetek 5-25%-ban képződik sludge vagy epekő, közülük csak minden ötödiknek lehet tüneti epekőbetegsége.

GH-receptor-antagonista kezelés:

A pegvisomant egy genetikai úton előállított GH-receptor-antagonista, a humán GH analógja, 9 mutációt tartalmaz. Igen nagy affinitással kötődik a GH-receptorhoz és megakadályozza a receptorban azt a konformációváltozást, amely szükséges a GH hatásához. Ezzel gátolja a fokozott IGF-1-termelést is. Igen szelektíven kötődik a GH-receptorhoz és nem keresztreagál más (például prolaktin) receptorokkal. Tehát a pegvisomant nem a GR-elválasztást, hanem az ép perifériás GH-receptorok blokkolása révén a GH-hatást gátolja, adása az SS-analógok iránti intolerancia vagy rezisztencia esetén javasolt és ezekben az esetekben rendkívül jó eredmények érhető el (IGF-I-szint 90%-ban a normális határokon belül). Szokásos dózis: 20 mg/nap. A GH-receptor-antagonista kezelés a tumornagyságot nem befolyásolja, ezért a macroadenomás betegek szorosabb követése szükséges.

A kezeléskor a hyperprolactinaemia okát is figyelembe kell venni; gyógyszerek okozta hyperprolactinaemia esetén a gyógyszerek megvonása, primer hypothyreosis esetén a pajzsmirigy hormonpótló kezelés rendszerint megszűnteti a hyperprolactinaemiát. Gyógyszeres hyperprolactinaemiás kezelés. A prolactin-termelő hypophysis adenomák és egyéb állapotok elsődleges kezelésére dopamin-agonista gyógyszerek alkalmazhatók. Az ergot alkaloida származék bromocriptin specifikus D2-dopamin receptorokhoz kötődik, csökkenti az intraceluláris cAMP szintet és transcriptió szintjén gátolja a prolactin szintézist. Csökkenti a prolactin-termelő adenoma sejtek térfogatát, sejt cytolysist és szekunder fibrosist okoz. Microprolactinomában szenvedő betegek 80-90 %-ban néhány nap vagy hét alatt normálissá válik a plazma prolactin szint és 1-3 hónap alatt a gonád funkció is helyreáll. Az esetek mintegy 60-70%-ban néhány hónapon belül a microadenoma mérete is csökkenhet vagy teljes daganat-regresszió alakulhat ki. Macroprolactinoma esetén a bromocriptin kezelés szintén jó eredménnyel alkalmazható; tartós alkalmazása a betegek 70-80%-ában normalizálja a prolactin szintet, javítja vagy megszűnteti a klinikai tüneteket és a betegek 50-60%-ában daganat-regressziót és a kompressziós tünetek javulását vagy megszűnését váltja ki. A macroprolactinoma zsugorodás a kezelést követő néhány napon vagy héten belül megkezdődhet . Funkcionális, illetve idiopathias hyperprolactinaemia esetén a bromocriptin kezelés néhány hónapon belül helyreállíthatja a gonad működést. A bromocriptin dózisát a hyperprolactinaemia mértéke alapján tanácsos beállítani. A javasolt adag enyhe hyperprolactinaemia esetén 1-2 x 2,5 mg, míg jelentős hyperprolactinaemiát okozó macroprolactinomában a napi adag ennél jóval magasabb lehet (5-15 mg naponta). Elsősorban a kezelés kezdetén jelentkező mellékhatások miatt a kezelést kis adaggal kell megkezdeni, és az adagot fokozatosan kell növelni. A bromocriptin kezelés mellékhatásai a hányinger, hányás, hypotonia, palpitatio, szédülés, fejfájás, fáradékonyság, obstipatio, orrdugulás, ritkán Raynaud-szindróma, psychosis, stenocardia, collapsus. A kezelés elhagyásakor a prolactin szint rendszerint gyorsan növekszik, a klinikai tünetek kiújulnak és a regresszióban lévő micro vagy macroadenoma gyorsan növekedhet, ezért a kezelést rendszerint hosszú éveken keresztül kell folytatni. Tartós kezelést követően azonban kis adag bromocriptin is elégséges lehet a terápiás hatás fenntartásához. A macroprolactinoma nagyfokú zsugorodása miatt ritkán üres sella szindróma alakulhat ki. A bromocriptin kezelés alatt a szérum prolactin szint csökkenése nem feltétlenül jelez daganat-regressziót, ezért a szérum prolactin szint ellenőrzésén kívül rendszeres MRI vizsgálat, illetve macroprolactinoma esetén szemészeti vizsgálat szükséges.

A bromocriptint több mint 25 év óta alkalmazzák eredményesen a hyperprolactinaemiás nők fertilitásának helyreállítására. Bár teratogén hatást nem tapasztaltak, a terhesség alatti alkalmazását általában nem javasolják, és a terhesség megállapítása után a bromocriptin kezelés fokozatos elhagyását tartják indokoltnak. A microprolactinomák 5%-a és a macroprolactinomák 30%-a a terhesség alatt növekszik, ezért macroprolactinomás beteg terhessége alatt a látóteret rendszeresen ellenőrizni kell és eltérés vagy daganat-progresszióra utaló egyéb panasz (pl. fejfájás) esetén MRI vizsgálatot kell végezni. Szülés után a microadenoma regrediálhat, sőt néha a macroprolactinoma részleges regressziója is kialakulhat.

Bromocriptin rezisztencia vagy intolerancia esetében a nem ergot alkaloida D2-dopaminagonista származék, a quinagolid alkalmazható, mely lényegesen kevesebb mellékhatással és a bromocriptinnél hosszabb, 24 órás hatástartammal rendelkezik. Átlagos napi adagja 0,075-0,150 mg. A bromocriptin rezisztens esetek az erélyes Dz-dopamin receptor agonista cabergolinnal is kezelhetők. Az ergolin származék cabergolin a bromocriptinhez képest számos előnnyel rendelkezik (kivételesen hosszú hatástartama miatt heti egy- vagy kétszer alkalmazott 0,5-1,0 mg adagban hatásos, a mellékhatások ritkábbak és rendszerint enyhébbek, a kezelés a prolactinomák nagyobb százalékában eredményes). Hátránya, hogy a készítmény a bromocriptinnél jóval drágább. A hyperprolactinaemia kezelésére egyéb dopamin-agonistákat is kifejlesztettek (pergolid mesylat, lisurid), ezeket azonban ritkábban alkalmazzák. Macroprolactinomák esetében az ép hypophysis szövet kompressziója miatt kialakuló hypophysis hypofunctio tüneteit tartós hormonpótló kezeléssel kell rendezni.

- TOVÁBB: A hypophysis adenómák sebészeti kezelése >>>
hipofizis.hu

© Minden jog fenntartva. A Hipofizis.hu szerzői jogvédelem alatt áll. Szövegének, képeinek felhasználása (pl: honlapra, fórumra, blogba másolása)
törvényellenes, mert szerzői jogokat sért. Ha hivatkozni akar honlapunkra kérjük aktív linkkel tegye! Pl: www.hipofizis.hu

Add a Startlaphoz