Tisztelt Olvasó! Ezen az oldalon az agyalapi mirigy azaz a hypophysis (hipofízis) működéséről szóló egyik legátfogóbb orvosi tanulmány található. Közzétételével az orvosok munkájának segítése a célunk. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy laikusok számára a szövegkörnyezetből kiragadott egy-két mondat, illetve több orvosi szakkifejezés félreérthető lehet. Ha Ön agyalapi mirigy betegségben szenvedőként vagy orvosi tudással nem rendelkező hozzátartozóként olvassa ezt az oldalt ne vonjon le következtetéseket, mert azok tévesek vagy csak részben igazak lehetnek. Az esetleg felmerülő kérdéseiket, kétségeiket a kezelést végző endokrinológus vagy idegsebész szakorvossal kell tisztázni!
LAIKUSOK TÁJÉKOZÓDÁSÁRA A HIPOFIZIS.HU OLDALT AJÁNLJUK.
A tanulmány szerzője Dr. Czirják Sándor, MTA doktora az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet idegsebész főorvosa. Szerzői jogok fenntartva. |
IV Az ellátás megfelelőségének indikátorai. Kezelési eredmények
Az irodalmi adatok alapján meghatározhatók a hypophysis adenómák elvárható kezelési eredményeinak szintje, amelyet irodalmi adatokkal és az OITI adatainak összehasonlításáből következtetünk.
A műtét utáni szemészeti eredmények azt igazolják, hogy az esetek 75%-ban javulás vagy normalizálódás érhető el, 20 százalékban a romlás megállítható és csak a szemészeti eltérés miatt operált betegek 4 százalékában jelentkezett a műtét után progresszió (általában a 0,1 visus szintje körüli esetekben), amikor már a n. opticus előrehaladott atrophiája miatt nem lehet segíteni. A látásélesség, látótérkiesés mértéke és a szemfenéki kép alapján lehet prognosztizálni a műtét után várható eredményt, közülük a szemfenéken megjelenő atrophia a legmérvadóbb. A gyorsan kialakuló visusromlás, ép szemfenék mellett megfelelő időben végzett műtéttel megállítható. A morbiditási adatokat (75) a 8. ábra ábrázolja.
A mortalitás elemzéséből kiderült, hogy a kisebb méretű (1 és 2) adenoma műtéteinek rizikója 1 százalék alatt van, amíg a nagyméretű adenomák (3 ABC) eseteiből betegeink 3 %-át vesztettük el. Az OITI anyagából kiderül, hogy az esetek számának növekedéssével arányosan csökkent a mortalitás (9.táblázat).
9. táblázat: Műtéti mortalítás adtainak összehasonlítása tapasztalat növekedése alapján
| Sebészi
ok |
7 beteg=1,9% |
Nem sebészi ok |
7 beteg=1,9% |
| Utóvérzés |
5 |
Tüdőembólia |
2 |
Hypothalamus sérülés
|
1 |
Szívelégtelenség |
3 |
| Meningitis |
1 |
Carotis occulsió |
2 |
| Sebészi
ok |
2 beteg=0,6% |
Nem sebészi ok |
4 beteg=1,2% |
| Utóvérzés |
1 |
Tüdőembólia |
2 |
| Hypothalamus
sérülés |
1 |
Szívelégtelenség |
2 |
A nem szekretáló adenomák, centrális Cushing, acromegália eseteiben a kezelés elsősorban sebészi módszerekkel történik, mivel annak gyakorlatilag nincs alternatívája, hiszen a konzervatív kezelés lehetőségei még igen szűkek.
A Cushing kór sebészi kezelésének eredményei
Az OITI-ban a Cushing-kór gyógykezelésében különösen nagy fejlődés következett be, elsősorban a hypophysis mikrosebészet hazai meg-honosodásának köszönhetően. Az ACTH-termelő hypophysis adenoma miatt 1980-ban végzett első hypophysis műtét óta a sebészi kezelés eredményessége lényegesen javult, és megközelíti a legnevesebb külföldi idegsebészeti centru-mokban elért 70-96% közötti korai remissziós arányt (3, 6, 7, 10, 12, 18, 26, 27). Az OITI-ban operált és a SE. II. belgyógyászati klinikán vizsgált 60 beteg vizsgálata azt mutatta, hogy az esetek 76%-ban sikeres volt az első műtét. A műtét eredményességét számos tényező, köztük a daganat mérete, MRI-vel történő kimutathatósága, a beteg életkora befolyásolja (5). Betegszámunk alapján ezen befolyásoló tényezők szerepe nem megítélhető. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a gyógyulást nem eredményező első hypophysis műtétet követő második műtét után 80%-os a műtéti eredményesség. Ez azt jelzi, hogy jól megválogatott esetekben, helyesen indikált második hypophysis műtét ACTH-termelő hypophysis adenomák esetében eredményes lehet, és így elkerülhető a több szövőd-ménnyel, potenciális veszéllyel járó hypophysis irradatio és kétoldali adrenalectomia.
Feldolgozásunk eredménye szerint az ACTH-termelő hypophysis adenoma sikeres műtétjét követően a betegek 20%-ában recidiva alakul ki. A recidiva-arány más, nagy idegsebészeti intézmények statisztikáiban is hasonló (5-20.6% közötti), és döntően a postoperativ betegkövetés hosszától függ.
A sikertelen hypophysis műtétet követő hypophysis irradiatio - a külföldi, kedvező tapasztalatokhoz hasonlóan - beteganyagunkban is a hypercortisolismus lassan, de biztosan kialakuló, végérvényes megszűnését eredményezte.
Az akromegália sebészi kezelési erdményeit (70) saját adatainkal összehasonlítva:
10. táblázat. Saját eredményeink összehasonlítása a nagyobb irodalmi adatokkal:
| Szerző |
Esetszám |
Gyógyult
(%-ban)
|
Mikro |
Makro |
Feltétel |
| Ross &
Wilson 1988 (14) |
153 |
56 |
n.a. |
n.a. |
GH <5mg/l |
| Losa et
al. 1989 (16) |
29 |
55 |
n.a. |
n.a. |
GH < 1mg/l,norm IGF-1 |
| Fahlbusch
et al. 1992 (19) |
222 |
57 |
72 . |
49 |
GH < 2 mg/l,OGT |
| |
|
71 |
81 |
65 |
GH < 5mg/l |
| Tindall
et al. 1993 (20) |
91 |
82 |
n.a. |
n.a. |
GH < 5 mg/l ,and/or norm. IGF-I l |
| Davis et
al. 1993 (36) |
174 |
52 |
n.a. |
n.a. |
GH £2 mg/I (basal or OGT) |
| Sheaves
et al. 1996 (28) |
100 |
42 |
61 |
23 |
GH £ 2.5mg/l |
| Abosch et
al. 1998 (41) |
254 |
76 |
75 |
71 |
GH £5mg/l |
| Freda et
al. 1998 (23) |
115 |
61 |
88 |
53 |
GH<2mg/l OGT or normal IGF-1 |
| Swearingen
et al. 1998 (4) |
162 |
57 |
91 |
48 |
Random GH<2,5 mg/l |
| Gittoes
eta l. 1999 (42) |
160 |
64 |
86 |
52 |
GH < 2.5mg/l or GH < 1mg/I (OGT) |
| Ahmed et
al. 1999 (39) |
139 |
67 |
91 |
45 |
Mean GH < 2.5mg/l |
| Laws et
al. 2000 (21) |
117 |
67 |
87 |
50.5 |
GH £ 2.5mg/I, GH £1mg/I, OGT,norm. IGF-1 |
| |
|
|
|
|
|
| Kreutzer
et al. 2001 (22) |
57 |
70 |
n.a. |
n.a. |
Basal GH £2,5mg/l GH £1mg/I, OGT,norm. IGF-1 |
| Beauregard
et al. 2003 (1) |
103 |
52 |
82 |
60 |
GH £ 2.5mg/I, GH £1mg/I, OGT,norm. IGF-1 |
| |
|
|
|
|
|
| Saját
(paraseptális) |
49 |
91 |
75 |
50 |
Basal GH £2,5mg/l GH £1mg/I, OGT,norm. IGF-1 |
|
II . Belklinikai csoport. |
94 |
81 |
76 |
67 |
Basal GH £2,5mg/l GH £1mg/I, OGT,norm. IGF-1 |
| n.a., nincs
adat |
|
|
|
|
|
100 immuncytokémiailag igazolt prolactinómás betegünk anyagát dolgoztuk fel, közülük 37 férfi volt. A 100 betegből 31 beteg 25 éves korhatár alatt volt, a nők 91 %- a amenorrhea -galacthorrea syndromában szenvedett. A férfiaknak csak 31%-a panaszkodott impotenciáról, gynecomastiáról. 16 esetben nőknél észleltünk mikroadenómát, 58 esetben a makroadenóma suprasellarisan is terjedt, 26 esetben észleltünk intrasellaris makroadenómát. A preoperatív basalis serum PRL szint mikroadenómáknál 200, intrasellaris makroadenómáknál 180, suprasellaris makroadenómáknál 1000 ng/ml volt. Csoportonként is rendkívül széles ingadozás volt jellemző, a tumor nagysága és a basalis serum PRL szint között nem lehetett egyenes arányt igazolni.
A prolactinómás betegek műtéti eredményei a posztoperatív sérum hormon szint szerint a tumor nagyságát véve figyelembe azt mutatták, hogy a mikroadenóma miatt operált betegek 85%-ának normalizálódott a serum PRL szintje, a makroadenómás betegekenél csak 48%-ban sikerült normalizálódást elérni. A műtét előtti hormonszintek szerint értékelve az eredményeket azt találtuk, hogy a 250 ng/ml alatti preoperatív értékkel rendelkező betegek 84 % -ban normalizálódott a szérum szint, a 250 feletti értékkel rendelkezőknél csak 42% -ban normalizálódott. A műtét után nem normalizálódott serum PRL szintek lényegesen alacsonyabbak a műtét előttieknél, a betegek kevesebb Bromocriptint igényeltek.
- TOVÁBB:
A hypophysis carcinóma >>>
|
|