Tisztelt Olvasó! Ezen az oldalon az agyalapi mirigy azaz a hypophysis (hipofízis) működéséről szóló egyik legátfogóbb orvosi tanulmány található. Közzétételével az orvosok munkájának segítése a célunk. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy laikusok számára a szövegkörnyezetből kiragadott egy-két mondat, illetve több orvosi szakkifejezés félreérthető lehet. Ha Ön agyalapi mirigy betegségben szenvedőként vagy orvosi tudással nem rendelkező hozzátartozóként olvassa ezt az oldalt ne vonjon le következtetéseket, mert azok tévesek vagy csak részben igazak lehetnek. Az esetleg felmerülő kérdéseiket, kétségeiket a kezelést végző endokrinológus vagy idegsebész szakorvossal kell tisztázni!
LAIKUSOK TÁJÉKOZÓDÁSÁRA A HIPOFIZIS.HU OLDALT AJÁNLJUK.
A tanulmány szerzője Dr. Czirják Sándor, MTA doktora az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet idegsebész főorvosa. Szerzői jogok fenntartva. |
II/3. KÉPALKOTÓ VIZSGÁLATOK
A múlt század hetvenes évéig a diagnosztikában a sella oldal és AP irányú felvételele, majd a sella tomográphia játszott fontos szerepet. Bizonytalan esetekben levegővel vagy kontrasztanyaggal végzett ciszternográfia segítségével pontosan kimutathatóvá vált a szupraselláris terjedés.
A komputer tomográph elterjedése biztosabbá és a beteg számára kevésbé megterhelővé tette a sella környéki tumorok, ezen belül az adenomák diagnosztikáját. A makroadenomák kimutathatók CT vizsgálattal is, jellegzetes a tágult sellában helyet foglaló, suprasellárisan is terjedő, kontrasztanyagot homogénen halmozó terime megjelenése, amely gyakran cystás elemeket is tartalmaz. A selladestructio pontosabb definiálásához csontablakkal készült, sellára centrált koponyaalapi vizsgálat a legmegfelelőbb módszer. Mikroadenomák kimutatása nem megbízható, a diagnózishoz nem elég pontos.
Az MRI megjelenése tovább fokozta a diagnosztika pontosságát, mikroadenomák is identifikálhatóvá váltak. Első vizsgálatkor kötelezően teljes agyvizsgálat, majd sellára centrált vizsgálat indokolt, sagittális és coronális síkban, T1, és T2 súlyozott, zsír, vagy magas koleszterol tartalmú daganat gyanúja esetén zsírsupressios felvételek elkészítése szükséges. Rendszerint a normális nagyságú, vagy mérsékelten tág sellában helyet foglaló, a diaphragma sellét kisebb nagyobb mértékben megemelő terimeként jelentkeznek, amelyek kontrasztanyag beadása után a T1 súlyozott felvételeken az ép hypophysis állománnyal ellentétben nem halmozzák a kontrasztanyagot, a hypophysis nyél a középvonatól diszlokálódik. A hátsó lebeny normális esetben jól ábrázolódik, mivel a hormonmolekulákat lipidekből álló burok veszi körül. Kompresszió esetén azonban nem ábrázolódik a hátsó lebeny. A T2 súlyozott MR felvétel kevésbé informatív, bár cystás komponens megjelenése határozottabb jeleket ad. A daganatok pontos terjedésének definiálása, agresszív és invazív jellege valamint cisztás komponens jelenléte is igazolhatóvá vált. Az MRI technika tovább fejlődése, az egyre nagyobb térerejű készülékek alkalmazása tovább finomította a differenciális diagnosztika fegyvertárát. Amíg néhány éve még a 0,5 T készülék képei jelentettek továbblépést a CT nyújtotta lehetőségekhez képest, addig napjainkban már a 3 T térerejű készülékek nyújtotta biztosabb daganatjellemzés lenne a kívánatos.
Az 1980-es években a SPECT, a 90-es években PET vizsgálati technikák kerültek át a kutatási területről a klinikai gyakorlatba. A magas aktivitású hypophysis illetve az igen anyagcserét mutató hormontermelő adenomák elméletileg kitűnő területek a funkcionális eltérések megjelenítésére létrehozott vizsgálati eljárásoknak, azonban a mindennapi gyakorlatban az adatok ellentmondásosak maradtak, így a nukleáris medicina új módszerei igazán nem hoztak áttörést a hypophis adenomák és a hypothalamus- hypophysis tengely daganatainak diagnosztikájában és a terápia hatékonyságának követésében. A legelterjedtebb SPECT technikák a somatostatin-receptor és a dopamin D2 -receptor-scintigráphiát szelektált esetekben lehet diferenciáldiagnosztikai problémák megoldására használni. A módszerek hasznosak lehetnek receptorpozitív ectopiás szövetszaporulat keresésében, valamint az igen ritka hypohysis karcinóma metasztázisok kimutatásában. Gadollium-67-el végzett scintigráphia hasznosnak bizonyult a hypophysisek elkülönítő diagnosztikájában.
A leggyakrabban alkalmazott F-18-FDG radiopharmakonnal végzett PET vizsgálatok sem hoztak átütő sikert a hypothalamus-hypophisis régió diagnosztikájában semmilyen szempontból, mivel egyértelműen kimutatott adenoma esetben sem jelezték a daganat jelenlétét. Más PET radiopharmakonok a C-11-methionin, C-11-tyrosin, F-18-fluorethylspiperon, C-11-methylspiperone és C-11-racroprid is alkalmazásra kerültek nagyobb centrumokban azonban a megválaszolásra váró, klinikailag fontos problémák, mint hormont- termelő mikroadenóma hyphophysisen belüli lokalizációja, az ektópiás hormontermelő daganatok lokalizációja, a recidíva korai megjelenítése, aktivitásának megítélésére adott válaszok nem meggyőzőek (15-24).
- TOVÁBB:
Diagnosztikai algoritmusok >>>
|
|
